Olasz utam - 1. Vicenza

 Úgy döntöttem, hogy kell egy kis szabadság, a lelkemnek a megnyugvás, kicsit szeretnék újraindulni és friss levegőt szívni egy csodálatos helyszínen, szerte Olaszországban. Bolognába érkeztem meg repülővel, és egyenesen Vicenzába mentem, ahol az Airbnb-n keresztül foglaltam szállást. 

Általános terv: annyit utazni, amennyit csak tudok ebben a 7 napban. Utazás az utazáson belül, naponta egy város két bázissal: 1. Vicenza, 2. Ravenna vagy Ferrara. A másodikról még gondolkodom, mivel az első helyszínről, Vicenzából írok nektek.

Nem tudtam mire számítsak, sőt még mindig nem tudom, de már most sok mindent kaptam ettől az utazástól, amit valószínűleg nem terveztem, mint például maga a szállás. Valami egyszerűt akartam, és pontosan ezt kaptam - semmi gond. A kisebb gond az, hogy a falak papírvékonyak és elég sok szomszédom van, mint erre lassan fény derült. Az argentin házaspár engedett be a lakásba, mivel a tulajdonos Giuseppe még dolgozott. Hál' Istennek, hogy argentinok voltak, legalább spanyolul tudtunk szót érteni egymással. Megmutatták a szobámat. És ekkor még azt hittem, hogy csak ők és én vagyunk, ők tőlem egy távol eső, messzi szobában. Rendezettnek és csendesnek tűnt a hely, de kicsit hidegnek. Szóval írtam a tulajnak, hogy felkapcsolhatnánk-e a fűtést.

Közben lassan kiderült, hogy KÉT közvetlen szomszédom is van tőlem jobbra és balra, plusz Giuseppe, a tulajdonos is itt lakik. A bal oldalamon - hadd mutassam be a bangladesi srácot, aki mélyen aludt, amikor a szomszédaim meséltek róla, és csak este 7-kor kelt fel, hogy megnézze az este fél 11-ig tartó focimeccsét. Jobbra tőlem ott van Zuhany úr - akire 15 percig vártam, hogy a közös fürdőszobában befejezze a tisztálkodást, sajnos már a törölközőmben a jéghideg vermemben, mivel nem hallottam, hogy belépett volna, amikor menni akartam. Azt meg végképp nem gyanítottam, hogy most tartja a heti wellness kezelést. Giuseppe bemutatkozott, amikor visszatértem az első városi sétámról és a bevásárlásról. Megmutatta, hol van az extra takaró, de a szobám még mindig elég hideg. Kiderült, hogy központi a fűtés és nem lehet feljebb csavarni.

Nos elvégre amolyan lélekvándorlásra jöttem. Parancsolj!

Este fél 11-kor leszállott a csend, és mivel eléggé ki voltam ütve, gyorsan el is aludtam. Egészen 5:40-ig, amikor a szomszédom ébresztője megszólalt. Banglades 30 percig készülődött, mindeközben elkészítettem a reggeli kávémat és garantáltam a fürdőszobába való bejutásomat, mielőtt azt elfoglalta volna Zuhany úr, az argentinok, Banglades vagy Giuseppe. Amikor utána a kávéval a szobámba értem, Mr Shower horkolni kezdett, Giuseppere pedig egy órán át tartó köhögési roham tört rá. Visszaaludni esélyem sem volt. Amikor hallottam, hogy bement a konyhába, utána mentem, hogy az uszodákról kérdezzem (hátha szauna is van és fel tudok valahol melegedni). A konyhában találtam nyitott ablakok mellett dohányozva, amit megpróbáltam elviselni, amíg ki nem derült, hogy nem sokat tud a az uszodák nyitvatartásáról, mivel nem egy sportos lélek. Csak sejtette, hogy az egyik talán nyitva van, mivel a többi télire bezárt.  

Őszintén szólva már most annyi mindent kaptam ettől a kirándulástól, hogy akár haza is mehetnék. Vagy inkább nem.

Micsoda utazás! Kezdődjön a városnézés! 😇