Olasz utam - 7. nap Találkozás Katával

 

Miközben úton vagyok Riminibe, hogy Katával találkozzak, akivel San Marinoba tervezünk menni, jut egy kis idő a visszatekintésre a buszon ülve, ha más nem foszlányokban. Nem voltak világmegváltó vágyaim az utazásra, kinéztem a vonatot Ferrara és Rimini között, ami 7:08kor indult és 9:47-re ért volna Riminibe egy ravennai átszállással. A csatlakozást időben elértük, de mikor a 4-es vágányra felértem, azt láttam, hogy az egyik helyi MÁV asszisztens épp nagyban magyaráz valamit. Valami baj van ígyúgyamúgy a sínek “blocada”, ezért egy vonat sem halad tovább Rimini irányába, pótlóbuszok az állomás mellől indulnak. Ezzel annyit akartam csak mondani, hogy mókás mennyi mindent meg tudok érteni, nyilván a helyzet és a hasonló szavak együttese miatt is, de igazából már annyi mindent meg tudok érteni, hogy őszintén kíváncsi vagyok mennyi időmbe telne, hogy használhatóbb szintre hozzam magam, ha rendesen nekiveselkednék.

 Nos ez feledtét érdekes volt, a pótlóbusz nem Riminibe tartott, csak Cerviaba, tájékoztatott róla a mellettem ülő srác, amikor le kellett szállnunk a végállomáson, Cerviaban. Azt is elmondta, hogy a vonatok azért nem járnak, mert egy holttest van a síneken “blocada” – én naívan valami nagyobb faágra tippeltem. Rögtön hívtam Katát, hogy most akkor mi legyen, mikor a mellettem ülő srác szaladt ki felém, hogy közölje mégiscsak megy már innen vonat Rimini irányába. Holttest ezek szerint eltávolítva, gyanakodtam. Kalandos egy nap. Ez a helyi értelmezése a szabadulószobának? Ha igen, elindultam volna hamarabb is. Bár így vagy úgy jó buli, amennyiben eljutok Riminibe. És igen, sikerült:

Ferrara-Ravenna-Cervia-Rimini – micsoda egy kaland!

 De a napnak itt még nem volt vége. Végre megláttuk egymást Katával az állomáson, megöleltük egymást a várva várt pillanat után bár még alig fogtam fel, hogy máris megjöttem 10:20kor, a menetrendszerinti 9:47 helyett. Épphogy megjöttem máris úton voltunk felfelé San Marino-ba, ami egy kis dombon van. Nos hát annyira azért nem is annyira kicsi. Csak ahogy Kata mesélt róla, valahogy sokkal kisebbnek képzeltem el.

 Az utazás legjobb része következett – Feldolgozás

Sikerült az élet minden területéről egy kicsit beszélni, illetve ami épp eszünkbe jutott, arról beszéltünk. Néhány dolog, amiről beszéltünk segített a utazás alatt felmerülő gondolatok feldolgozásában, adott azoknak végleges formát és tette a helyére.

Mit jelent nekem a turistáskodás? Hogyan nézem meg a látványosságokat?

Megnéztem néhányat olyan klasszikus módon, pl. Veronában és Ferrarában, tehát minden egyes látványossághoz elsétáltam és megcsodáltam kívülről. Néhány esetben viszont ha volt belépőm vagy kedvem (számos látványosság ingyenesen látogatható), akkor bent is körbesétáltam. A lelkesedésem olykor úgy fellángolt, hogy olykor a nap végén járni is fájt már és az állomásra is alig jutottam vissza. Néha pedig egy nap csak 2 látványosságot néztem meg, de azokkal elidőztem. A legrosszabb rész a legjobb is egyben: ilyen kultúrálisan gazdag városokban annyit látsz, hogy nehéz vagy egyenesen lehetetlen mindent feldolgozni – és ezt teljesen felháborítónak tartom. Katával ebben teljesen egyetértettünk, hogy attól függetlenül, hogy a terület szakértője, akár művészettörténész akár egyéb területről vagy-evagy sem, néha egy látványosság egy napra bőven elég, főleg, ha utána magaddal is szeretnél belőle vinni valamit.  

Most, hogy ezt kifejtettem azt kell, hogy mondjam, hogy még van mit dolgoznom ezen a területen, hogy hogyan akarok turistáskodni. Fejlődtem egy picit, de még van hova és persze egyáltalán nem vagyok róla meggyőződve, hogy van egy jó vagy rossz módja annak, ahogy ezt csinálni lehet.